A hűtőgépek kialakulásának rövid története.

Az emberekben a hűtés iránti igény már az ókorban felmerült. A mesterséges hűtés első nyomait már az időszámításunk előtt 2500 évvel készült egyiptomi falfestményeken láthatjuk. Az eljárást egyes helyeken még ma is használják. A lehűtendő italt zománcozatlan agyagkorsóba öntötték, a korsó pórusain átszivárgó víz az edény külső felületén elpárolog. A párolgás hőt von el így a víz saját magát hűtötte le. Hippokratész (i.e. 406…377) a híres ókori orvos fellép a jéghidegre hűtött italok élvezete ellen. Hűtésükre abban az időben havat és természetes jeget használtak, amelyet sokszor nagy távolságokról szállítottak a felhasználókhoz és vermekben tárolták. A XVI. században felismerték, hogy a sónak vízben való oldásakor az oldat lehűl. Az ily módon elkészített hűtőkeveréket kórházakban, laboratóriumokban, cukrászdákban használták. A forradalmi lépést a hűtés történetében a hűtőgépek megjelenése jelentette. Kezdeti szakaszában a hűtés szinte kizárólagos célja a jéggyártás volt. 1755-ben a skót W. Cullen elsőként állított elő mesterséges jeget víznek vákuumban való elpárologtatásával, majd 1834.-ben az amerikai J. Perkins megépítette az éterrel dolgozó kompresszoros hűtőgépet. Az első abszorpciós hűtőgépet 1860.-ban a francia E: Carré szerkesztette. A gépi hűtés fejlődése és elterjedése a XX. században kezdődött igazán. Egyre újabb és újabb hűtőközegeket, hűtőgépszerkezeteket kellett felfedezni addig, amíg a mai automatikus üzemű hűtőberendezések kialakulhattak. Az utóbbi években rohamosan terjed a hűtésnek klímaberendezésekben való felhasználása, amelyek az ipari és emberi tartózkodásra szolgáló helyiségek levegőjének hőmérsékletét, nedvességtartalmát, tisztaságát szabályozzák a technológia, illetve a jó közérzet által meghatározott értékre. A ma embere számára rendkívül fontos, hogy igényeit a legjobb minőségű áruval, kulturált körülmények között elégíthesse ki. Ez a megállapítás természetesen a hűtéstechnikára is érvényes.